Megvertük a világbajnokot, de nem kellenek ódák Joó Gábor | 2007. 08. 23., 04:01 | Frissítve: 5 órája Alázó kötény, titkos Gera-büntető, közönség, elszántság és nagyképű olaszok: ez kellett a győzelmünkhöz a játékosok szerint. Játékosinterjúk a 3-1-es magyar-olasz után. Minimum a hónap, de lehet, hogy az év meglepetése a magyar válogatott világbajnok Olaszország elleni győzelme, játékosaink mégsem érezték úgy a találkozó után, hogy csoda történt volna. "Nem akárkit vertünk meg, a csapatnak van jövője, de nem kell itt ódákat zengeni, tudjuk, hogy hol a helyünk - értékelt Dzsudzsák Balázs, aki az első félidőben volt a gárda legjobbja. - Most úgy érzem, hogy elindult tényleg valami. Bebizonyítottuk, hogy ha mindenki kihozza magából a maximumot, és úgy lép pályára, hogy nem remeg közben, még akkor sem, ha világbajnok csapattal játszik, akkor bármit el lehet érni. Ki kell hangsúlyoznom, hogy ez az olasz válogatott ritkán kap három gólt, de nekünk sikerült ennyit rúgni. A Debrecen támadójának külön emlék marad az alázó kötény, amit a rómás Alberto Aquilaninak osztott le: "Remélem, emlékezetessé tettem neki ezt a meccset, ha másért nem, az eredmény miatt biztosan nem felejti. A bőrre én örökre emlékezni fogok, azt hiszem, jó játékkal sikerült bizonyítanom". A cikk szövege itt folytatódik A bekapott gól után úgy látszott, az olaszok visszavettek, lekezelték az ellenfelet, Dzsudzsák szerint ez már a meccs előtt is így volt. "Lehetséges, hogy nagyképűek voltak, de erre számítottunk is, úgy sejthették, Magyarországra jönnek, játszanak egy sima barátságos meccset. Sok helyzetünk volt már az első félidőben is, úgy látszott, mintha kicsit félvállról vennék. Gyengébbek voltak, mint amire számítottam, bár bíztam magamban, de nem hittem volna, hogy ennyiszer mögéjük tudok kerülni és ilyen sok beadásom lesz." A második félidőben a szünetben beállt, életében először válogatott Filkor Attila tűnt ki, két gól, illetve a tizenegyest eredményező támadás is az ő hosszú, pontos labdájával indult. "Jó volt a meccs, jól éreztem magam, örülök, hogy sikerült, nagyon boldog vagyok, hogy a csapat nyert, jó volt ilyen közönség előtt beállni" - mondta a tizenkilenc éves újonc, aki végig mosolyogva nyilatkozott. - Mind a három gólban benne voltam, fantasztikus volt játszani ilyen közönség előtt, köszönöm a csapat nevében is a bíztatást". A legértékesebb dicséret természetesen családtagtól jött: "Éreztem, hogy jól ment, nem tudom, hogy a közönség hogy fogadta, de az édesapám, aki a legnagyobb kritikusom, megdicsért.". A középhátvéd Juhász Roland általában fejjel szerez gólt, az egyenlítésnél ezúttal lábbal talált be, gyönyörűen. "Bíztam benne, hogy Vaskó Zoli el tudja fejelni a labdát, ezért nem futottam visszafelé. Lepattant, megpróbáltam kapura rúgni, és bement." Gera Zoltán a fordulás után ismét legjobb formájában játszott, higgadtan berúgta a büntetőt, csodálatosan szerzett labdát, kihagyhatatlan gólpasszt adott. "Egyszerűen csak koncentráltam, és a kapuba akartam rúgni a labdát, nem gondoltam rá, hogy a világ legjobb kapusa áll előttem, mert akkor biztosan kihagytam volna - elemezte Gera. Nagyon magabiztos lövés volt, Gianluigi Buffon az ellenkező irányba vetődött. Megpróbáltuk megtudni, előre eldöntötte-e, hová rúgja, vagy más taktikát választott, de a West Brom támadója nem árulta el. "Az legyen az én titkom" - felelte, vagyis, aki állt már hasonló helyzetben, sejtheti, mi a stratégia. A harmadik gólban legalább ekkora része volt Gerának: "Cannavaro nem számítottt rá, hogy becsúszok, de szerencsém volt, ottmaradt alattam a labda. Aztán láttam, hogy Feczesin nagyon jól indul be a hosszúba, benn marad a védő is, adta magát a helyzet, ezért lepasszoltam". Dzsudzsához hasonlóan ő is figyelmeztetett - "az öltözőben jó volt a hangulat, de az volt az első mondatunk, hogy csak szerényen, és kezeljük a helyén a dolgokat". Kevesebb figyelmet kapott, de igen jól futballozott a középpályán Vass Ádám. A Brescia légiósát sokan kritizálták a korábbi meccseken, de ezúttal remek volt, ahogy az egész csapat. "Úgy éreztem, hogy elég jól ment a játék, és nagyon örültem, hogy a kapitány úr számított rám, remélem, a jövőben is megkapom a lehetőséget. Védekező középpályás voltam, Pirlóra, de még inkább Ambrosinire kellett figyelnem, ami nagyjából sikerült is". Szerinte a győzelem titka az elszántság volt: "Az olaszok nem vettek vissza a góljuk után, egyszerűen nem adtuk föl, és gólokat akartunk lőni".